Az index.hu cikében arról olvashatunk, hogy mi az a 10 étel, amit ne rendeljünk magyar étteremben. Nos a cikk tulajdonképpen, szinte kivétel nélkül felsorolja a magyar ételeket, így ha elfogadnánk ezt a tanácsot, könnyen előfordulhatna, hogy éhen maradnánk. :)
Ha igaz az, ami ebben a cikkben le van írva, akkor az igen elszomorító!
Ti hogyan csinálnátok meg ezeket az ételeket? Van pár tippetek? Töltsétek fel receptjeiteket és ötleteiteket a Herald People oldalára!
Íme egy idézet az említett cikkből, egy étel abból a tízből, amit nem ajánlanak nekünk:
10. Gulyásleves
Nincs mese: nemzeti étel, sőt: nemzeti jelkép. A magyar vendéglátásban fellelhető gulyáslevesek minden politológiai és szociológiai disszertációnál jobban mutatják, mire tartja ez az ország a jelképeit, mire tartja önmagát.
Pedig nem nehéz készíteni. A leves: alapanyag plusz türelem (Esterházy). De már az alapanyaggal gond van. A magyar vendéglátó-ipari trickle down utolsó fázisában lévő étel a hortobágyival együtt. Nagyon rossz esetben egy pályáját valamilyen pecsenyeként kezdő húsdarab rántott húsként reinkarnálódik először, majd megy valamilyen apróhúsos dologba, pörköltbe, tokányba vagy brassóiszerűségbe, a végső állomás a gulyásleves vagy a hortobágyi lehet, esetleg a fasírt.
Tehát a mi vendéglátós gulyáslevesünk többnyire olajos (napraforgó!), savanyú (több napja áll), édes (rengeteg, szappanízű répa), hulladékhúsból készül, százszor újramelegített (emiatt nagyon sós), túlpaprikázott, lecsósított (paradicsomsűrítmény) szörnyűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése